Mindenki hallott már a szamurájok villámgyors vágásairól, a hűségükről, hatékonyságukról, becsületességükről, emberfeletti képességeikről! Ők voltak több száz éven át a Japán feudális kor társadalmának mintaképei. A japán kard - a katana - éppen ezért vált a társadalom szimbólumává. A többszáz éven át tartó viaskodások után, melyben a hadurak egymással küzdöttek a hatalomért a teljes uralmat megszerző klán emelkedett ki, ők teremtették meg a z aztán 250 éven át tartó békét. Ez alatt az időszak alatt fejlődött ki az a gondolkodásmód, amit szamuráj filozófiának hívnak. Ez a felfogás segítette aztán a japán nemzetet oly radikálisan felzárkózni a mai nagyhatalmak közé, nem több, mint egy emberöltő alatt. Nem véletlen, hogy az Amerikai Egyesült Államok a kendó és az iaidó gyakorlását engedélyezte utoljára a harcművészetek közül. A szamurájfilozófia több vallást is magában foglal, anélkül, hogy bármelyiket is elfogadná vagy gyakorolná. Az élet praktikumát ragadja meg és tesz túlélővé minden helyzetben. Hisz az igazságosságban, a hősiességben, az együttérzésben, az őszinte szóban, az önfegyelemben és az udvarias viselkedésben, és természetesen a hatalomban.
Nemzetközi szinten a kendószövetség japán mintára három szakágat foglal magába: a kendót, az iaidót és a dzsodót. Mind a három szakág a japán vívással van kapcsolatban, napjainkban nincs semmi szerepe az önvédelemben.
A kendó japán vívás, úgy 400 éve alakult át lelki és testi gyakorlássá. Életkortól és nemtől független, tömegsportjellegű keleti küzdősport. Védőfelszereléssel és bambuszkard (sinai) használatával, a katanával való vívás logikája szerint gyakorolható.
